Szponzorált városok

Írta: Márkagyár 2011.08.01. 01:43

„Eladó-kiadó most a nevem”

Míg korábban a politikai elkötelezettségüket jelezték a városok azzal, hogy felvették egy „nagy vezér” nevét, addig ma tisztán üzleti alapon váltanak. Egy kisebb település akár százezer dollárért hajlandó nevet cserélni, ami a szponzornak kis összeg, a városnak viszont komoly bevétel. Az más kérdés, hogy így olyan furcsa városnevek születnek, mint a Half.com, a DISH vagy a Truth or Consequences. A szponzor többnyire jól jár: a legelső esetet például a Time magazin minden idők egyik legjobb publicitás generáló trükkjének választotta.


Lenin és Sztálin város invázió


Az egykori kommunista blokk területén több város is felvette a Szovjetunió nagy vezéreinek nevét, tisztelgésül előttük. A Magyarországon található Dunapentele 1949-ben váltott a Sztálinváros névre, a „nagy vezér” 70. születésnapjának tiszteletére. Akkoriban a környező falvakban élők csak annyit mondtak, amikor a városba indultak dolgozni: „megyünk Sztalinba!”
Némileg másképp tisztelgett Budapest az évfordulón: 1949-ben, amikor elindultak a fővárosi trolibuszjáratok, 70-től kezdték el azok számozását Sztálin 70. születésnapja miatt.

A mai Dunaújváros 1949 és 1961 közt a Sztálinváros névre hallgatott.
Akkoriban a környéken élők csak annyit mondtak: „megyünk Sztalinba!”


A lengyel Katowice nem egy születésnap, hanem Sztálin halála „apropóján”, 1953-ban vette fel a Sztálinváros nevet. Igaz, 1956-ban meg is szabadult tőle: ekkor szivárogtak ki az első hírek arról, hogy az egykori „hős” bizony rengeteg disznóságot is tett. Ugyanakkor az említett Dunapentele 1961-ig „kitartott” a Sztálinváros név mellett, majd Dunaújvárosra cserélt. A leghosszabb ideig Volgográd viselte a Szovjetunió vezérének nevét: 1925 és 1961 közt hívták Sztálingrádnak.
A lenini útra sem kevés város lépett: a magyarországi Tiszaszederkény viszonylag későn, 1970 áprilisában vette fel a Leninváros nevet – az apropó a 100 éves születésnap volt. A rendszerváltozás után, 1991 februárjában aztán a település Tiszaújvárosra váltott.
A Szovjetunióban természetesen több település is Lenin nevét viselte, a leghíresebb Szentpétervár volt. Az 1703-ban alapított város 1914-ben először Petrograd, majd 1924-ben, Lenin halálának évében Leningrád lett. A város 1991-ben kapta vissza eredeti nevét.
A hasonló példákat még hosszasan lehetne sorolni. Jugoszlávia vezérének nevét, Titot például több ottani város is felvette. A mai Macedoniában található Veles 1945 és 1991 közt a Titov Veles névre hallgatott. A montenegroi Podgorica pedig egyenesen a Titograd nevet viselte.
Vietnamban Saigon a kommunista szabadságharcos nevét kapva Ho Si Minh-Város lett. Ami mellesleg politikától függetlenül borzalmas márkanév, mert ugyan ki akar Ho Si Minh-Városba utazni?
 

Az egykori Jugoszláviában több település is Tito előtt tisztelgett:
a montenegroi Podgorica a Titograd nevet viselte

 

Dotcom városok

Míg a 20. században a (főként kommunista) „vezérek” neve jelent meg – kisebb esetben csak egy utcanévtáblán, nagyobb esetben egy városátnevezést vonva maga után – addig az elmúlt évadban úgy tűnik, a márkák kezdtek hasonló „invázióba”.
Az első komolyabb példa erre az Oregon államban fekvő „Halfway” névváltoztatása volt. A várost a dotcom őrület csúcsán, 1999-ben a half.com vette rá arra, hogy nevét egyszerűen „Half.com”-ra változtassa. A 350 fős települést közel 40 város közül választották ki, melyek mindegyikének neve tartalmazta a „Half” szót. Az oregoni városka mellett praktikus okokból döntöttek: ez volt a legkisebb, így az ötletet könnyen keresztül lehetett vinni a település tanácsán. A website mindezért százezer dollárt fizetett és még húsz számítógépet is adott a helyi iskolának. Nem volt rossz befektetés, mert a világ első dotcom városának híre bekerült a Wall Street Journalba, az Associated Pressbe, a Good Morning Americaba és az NBC Today Show-jába. Sőt, még a South China News-ba is!
A regisztrált felhasználók száma pedig lényegében zéróról nőtt 8 millióra, mindössze 3 hónap alatt – ez ma is megsüvegelendő eredmény lenne, hát még 10 éve! A site tulajdonosa nemsokára 300 millió dollárért adta el a half.com rendszerét és felhasználói bázisát az eBay-nek.
A sztorit a Time magazin később minden idők egyik legnagyobb publicitás trükkjének titulálta, és a Half.com az úgynevezett buzzmarketing (zsongás-marketing, szóbeszéd-marketing) elsőszámú esettanulmánya lett. Az ötlet kiötlője, Mark Hughes könyvet is írt róla: „Buzzmarketing – Get people to talk about your stuff” címmel.
Az Ördög Kanyonban fekvő Half.com lakói viszont csak a 100 ezer dollár és a számítógépek miatt lehettek boldogok, a turizmus miatt nem: a helyi Halfway Motel vezetői azt mondják, mindössze egy emberrel találkoztak, aki amiatt jött a városba, mert az megváltoztatta nevét.

Az első dotcom város és minden idők egyik legtöbbet hozó pr ötlete


Egy másik amerikai kisváros, a Texas állam Denton megyéjében fekvő „Clark” nevet cserélte le „DISH”-re 2005 novemberében. Bizony így, csupa nagybetűvel. Hogy mi volt a motiváció? Ingyenes tévé alapcsomag tíz évre és digitális videó rekorder a település összes családjának a DISH Networktől. Tekintve, hogy összesen 55 háztartásról van szó, mindez nem tűnt túl nagy befektetésnek a cég részéről. Ugyanakkor nem is „szólt” akkorát, mint a Half.com. Egyrészt a DISH már csak második lehetett a sorban. Másrészt egy olyan város nevét cserélte le, amit semmilyen összefüggésbe nem lehetett hozni a márkanévvel, ellentétben a Halfway – Half.com sztorival.

DISH városa Texasban, a névhez passzoló szlogennel:
„Home of Free DISH Network Satellite TV”

 

Direkt és véletlen egyezés

Kutatók aztán előásták, hogy a márkák „bevásárlása” a városokba valójában sokkal régebben kezdődött. Kiderült, hogy Új-Mexikó Sierra megyéjében van egy kisváros, amit úgy hívnak „Truth or Consequences”. Nem épp egy tipikus név és ez nem véletlen. A város eredetileg „Hot Springs”-re („Forró források”) hallgatott, utalva természeti adottságaira. 1950-ben viszont az akkori idők egyik népszerű rádióműsorának vezetője, Ralph Edwards élő adásban bejelentette: arról a településről fog különadást sugározni, amelyik hajlandó felvenni a műsor nevét. Hot Springs kapott az alkalmon, a rádiós pedig tartotta ígéretét: ötven éven át, május első hetében megjelent a városban, óriási fiesztát rendezve, szépségversennyel, parádéval és mindennel együtt. Nem rossz állandó program és médiaesemény egy párezer fős településnek…

Gondolnánk, hogy ez egy település neve?
Pedig igen, ami egy rádióműsor után kapta a nevét


Előfordulhat ugyanakkor az is, hogy a márkanév és a városnév azonossága pusztán véletlen. Egy francia kisváros, Modane mindenesetre nem örül túlzottan ennek. A Modane ugyanis egyben egy hashajtó márkaneve, amely 2009-ben olyan országos reklámkampányba kezdett, amiben egy nadrágját letolt férfi képével népszerűsítik a szert. Az azonos nevű savoyai városban, mely hírnevét üdülőhelyként akarja fenntartani, persze kiakadtak az emberek. Modane városi tanácsa ezért arra kérte a termék gyártóját, hogy változtassa meg a gyógyszer nevét, és állítsa le a reklámokat. Utóbbira nyitottnak tűnnek a cég képviselői, előbbire azonban nem. Mint kiderült, a székrekedés elleni szer 1964 óta van a piacon, igaz korábban nem volt letolt gatyás kampányuk.

Letolt gatya: jó reklám egy hashajtónak, kevésbé az azonos nevű városnak

 

Politikai korrektség

A névváltásnak egyéb okai is lehetnek. A Texas állambeli White Settlement 1840-es évekbeli alapításakor arról kapta a nevét, hogy a fehér telepeseknek volt bázisa az akkori indián települések közt. A fehér szó aztán a politikai korrektség miatt egyre kényelmetlenebbé vált, ezért nemrégiben népszavazást írtak ki, hogy a település nevét West Settlement-re cseréljék. Azonban mindösszesen 219 támogató szavazat érkezett a 2388 ellenszavazattal szemben.
És bár azzal kezdtük, hogy a 21. században a politikusokról, országvezérekről elnevezett városok ideje letűnt, azért akad még erre is példa. Antigua és Barbuda miniszterelnöke 2009-ben bejelentette, hogy a karib-tengeri szigetország legmagasabb pontja rövidesen az Obama-hegy nevet viseli majd. Mint az amerikai elnöknek küldött levelükben írják: a hegy jelzőfény lenne azok számára, akikben van remény - így utalva Obama „Hope” kampányára. Antigua és Barbuda miniszterelnöke egyben szeretné, ha Obama emlékezne országukra, segítené fejlődésüket és minél gyakrabban látogatna oda.

Obama-hegy Antigua és Barbudán:
szeretnék, ha az amerikai elnök segítené a karib-tengeri országot

 

A döntésnek persze más okai is vannak. Egyrészt a jelenlegi név, Boggy Peak meglehetősen furán hangzik: „Mocsaras csúcs”. Másrészt nem adja át eléggé azt, hogy a körülbelül 400 méter magas hegyről gyönyörű a kilátás a tengerre és a partra.
Mindazonáltal nemcsak egy egyszerű hegyátnevezésről van szó. A „Boggy Peak” új elnevezése: „Mount Obama Monument and National Park”. Azaz rögtön egy emlékmű is kerül a hegyre és egy nemzeti park, tanösvényekkel és múzeummal. Ez egyben kiszélesítheti az ide érkező turisták táborát: jelzi, hogy a Karibi-szigetnek nemcsak tengerpartja van, hanem hegye, esőerdője, vízesései - és most már nemzeti parkja is…

Papp-Váry Árpád

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://markagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr203115685

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.