Személyes márkázás királyi módra

Írta: Márkagyár 2011.02.15. 11:48

Mit tanulhatunk a márkaépítésről és a megfelelő tanácsadó kiválasztásáról „A király beszéde” című filmből?

Jó páran küzdöttünk már azzal a kellemetlen érzéssel, amikor kötelezően kellett a nyilvánosság előtt megszólalnunk. A lámpaláztól kiszáradt a torkunk, remegett a hangunk, és hirtelen azt se tudtuk, hogy mit akarunk mondani.
Na, de mi van akkor, ha a nyilvános beszédet nem tudjuk megúszni? Hiszen arról szól a világ, hogy el kell adnunk magunkat. A főnökünknek, a vevőinknek, az ügyfeleinknek, sőt még a párunknak is. Ehhez, pedig a megfelelő kommunikáció olyan, akár a levegő.
Olykor nincs más választásunk: fel kell keresnünk egy tanácsadót. Na, de kit? Ha olyat találunk, mint Lionel Logue, „A király beszéde” című filmben, akkor jó helyen vagyunk!

A király beszéde trailer: 

A rossz személyes márka egy birodalom végét is jelentheti

„A király beszéde” jó kis mozi, főleg ha azt egy kicsit marketinges, pr-es szemmel nézzük. Ugyanis nem másról szól, mint a személyes márkázásról avagy personal brandingről.
A király, pontosabban, az akkor még csak Yorki herceg, nem volt épp a szavak embere. Rettentően dadogott, így a nyilvánosság előtt tartott beszédei csúfos véget értek. Legnagyobb leszereplése a Wembleyben tartott Brit Birodalmi Kiállításon történt 1925-ben, ahol több ezer ember szánakozó pillantása kísérte. Ráadásul a rádión keresztül a brit birodalom összes polgára hallotta – pontosabban próbálta kivenni dadogását.

 A nyilvános beszéd az egyik legnehezebb műfaj –
de ha a Yorki herceg vagy, nem tudod megúszni

 

Hát nem éppen jó PR egy jövendő királynak! Szakszóval azt mondhatnánk, hogy a herceg kommunikációs képességek és technikák területén bizony nagyfokú hiányosságokkal rendelkezett. Hiszen mit várt volna el a népe, azaz ’ügyfelei’? Lelkesítő, hazafias beszédeket, dicsőséges szónoklatokat!
Ráadásul közvetlenül a II. világháború előtti időkben járunk, amikor a szavak és testbeszéd manipulátorai, mint Hitler vagy Mussolini milliókat mozgósított egy-egy beszéde után.
Ha már kiáll a pódiumra valaki, akkor legalább tudjon beszélni, érthetően fejezze ki magát. Ha meg nem képes erre, akkor felejtse el és keressen más foglalkozást. Utóbbit bizony a szóban forgó herceg is szerette volna, de hát az angol monarchia már csak ilyen: megszöksz vagy megszoksz. VIII Edward, a báty megszökött, inkább egy nőt választott a trón helyett, György pedig maradt és sokáig vele együtt a dadogása is.
Felesége ugyanakkor kezdettől fogva azért ügyködött, hogy a dadogástól megszabadítsa az urát és a monarchiát. Meghívott hát rengeteg tanácsadót, beszédtanárt a kastélyba, de azok nem jártak sikerrel. Végül elment Lionel Logue-hoz, aki egészen más módszereket kellett alkalmazni. Ő lett az is, aki végül a királyt felkészítette leghíresebb beszédére, melyet a II. világháború kirobbanásakor mondott el.
 

Fél királyságomat egy jó tanácsadóért

Lionel Louge még ha nem is kapott egy fél királyságot később a szolgálataiért, a Királyi Viktoriánus Rend tagja lett. Ez volt a legkevesebb annak, aki mondhatjuk úgy is, hogy megmentette az angol monarchiát. Pedig aztán nem úgy képzelünk el egy tanácsadót, mint ahogy ez a beszédterapeuta hozzáállt a magas rangú ügyfeléhez. Akkor mi adta az esszenciáját, zseniális professzionalitását, amit a ma szakembere is irigyelhet tőle? Néhány olyan örökérvényű tanácsot adott, melyekből személyes márkázás terén ma is sokat tanulhatunk.

1. „Az én házam, az én váram”
György nem részesült királyi bánásmódban. Neki is időpontra kellett járnia a rendelőbe, a tanácsadó irodájába. Ahol még recepciós sem volt, sőt a szoba lényegében csak egy pamlagból állt.

Nem azon múlik, hogy milyen flancos a tanácsadó irodája

 

2. „Mit szólna a Bertiehez?”
Félre a rangot és a hierarchiát. Lionel egyenrangúságot kért. Így a királyi fenség megszólítást az Albert becézett változata, a Bertie váltotta fel. A tanácsadót sem a rang, sem az egyház nem érdekelte. Különben hogyan is lett volna mersze beleülni a koronázási trónba és a Westminster-apátságban kiabálni a leendő királlyal?

3. Miért van szüksége rám?
Hát elég egyértelmű, hogy a miért megy el valaki egy beszédterapeutához. De ezt önszántából teszi vagy csak azért, mert ezt várták el tőle? Lionel jól ismerte a pszichológiai hatását annak, amikor az ember hangosan, önmaga előtt beismerve tárja fel a hiányosságait. A késztetésnek belülről kell jönnie.

4. Szokatlan módszerek
Nemcsak nyelvtörők hadát vonultatta fel, mint ahogy egy beszédterapeutától várnánk. Alkalmazott zenét énekléssel, kiabáltak együtt, még káromkodtak is. A testgyakorlatok végeztetésében sem volt hiány, a földön hempergéstől az arcizomlazításig, egészen a különös légzőgyakorlatokig. Nem a módszer volt a lényeg, hanem az eredmény. Az meg is lett.

A módszer lehet különös is, lényeg az eredmény.


5. A tanácsok beépítése, gyakorlás minden nap

Lionel elvárta, hogy tanácsait betartsa ügyfele, azaz a nyelvtörőket napi rendszerességgel egy órán át gyakorolja a király. Minél többször foglalkozott vele, az annál inkább az élete részévé vált. Még közvetlenül az apja halála után is gyakorolt.

6. Kíméletlen őszinteség

Mit ér egy tanácsadó, ha nem ad objektív tanácsokat? Ennyi erővel bármelyik barátunkból tanácsadó lehetne. A „tuti megmondását” csak attól várhatjuk, aki kívülről lát minket. Lionel, a tanácsadó megmondta a magáét, még ha ez először nem is tetszett a királynak.

A jó tanácsadó megmondja a tutit, nem udvariaskodik még akkor se, ha egy király az ügyfele

 

7. Provokálás
Nem az ügyfél lelkét kell ápolgatni, mert azzal aztán biztosan csak az időt húzzuk egymással. Lionel némely esetben sértő és agresszív módszerei feszegették a király tűrőképességét. Ugyanakkor ezzel azt érte el, hogy az „ügyfele” felismerte, benne van már az a tudás, amivel azzá válhat, aki lenni akar.

8. Tanácsadás hosszú távon
Lionel tevékenysége nemcsak pár alkalomra szólt. Ahhoz, hogy igazán eredményes legyen, az kellett, hogy minden közszereplés előtt, akár a rádióban, akár a nép előtt, ott volt a királlyal. Az együtt gyakorlás és az alapos felkészülés meghozta a kívánt hatást. A világháború kirobbanásakor elmondott rádiós beszéde előtt olyan professzionális kommunikációs technikában és lelki felkészítésben volt része a királynak, amit csak egy olyan tanácsadó tud nyújtani, aki 100 százalékosan az ügyfele mellett áll.

A jó márkatanácsadó odafigyel az ügyfélre – hosszú távon.

 

9. Helyes névválasztás
A király hivatalos neve eredetileg Albert Frederick Arthur George volt. Egy másik tanácsadó, Churchill ötletére az Albertet elvetette német hangzása miatt. A folytonosság megőrzése érdekében a George volt a legbiztosabb választás. Így az apja után lett VI György.

10. Szenvedélyesség és állhatatosság
György szenvedélyesen meg akart változni. Talán azért, mert a legrémisztőbb dolog, amit el tudott képzelni, hogy ’Dadogó György’-ként vonul be a történelembe. Ez a belső erő, ez a kristálytiszta motiváció hajtotta a céljai felé. Végül a saját félelmeit legyőzve lett úrrá a dadogásán. Ehhez kellett a legnagyobb bátorság, mert azt csinálta igazi szenvedéllyel, amitől a leginkább tartott. És ehhez kellett egy tanácsadó, hogy mindig irányt mutasson neki.

11. Nem kell tökéletesnek lenni
Nem akart feltétlenül király lenni, ő igazából egy tengerésztiszt volt (ahogy a filmben be is ismeri, a könnyeivel küszködve). Így hát nem játszotta meg a rendíthetetlen, tévedhetetlen uralkodói fenséget. Mindenki tudta róla, hogy honnan indult, hiszen hallották 1925-ös beszédét, ahol csak a dadogásig jutott. Őszinte alapokra építkezett és innen volt igazán óriási, látható az az eredmény, ahová jutott. Éppen ezért emlékeznek rá ma is, és készítettek filmet róla.

12. A műszaki fejlődéssel muszáj lépést tartani
György egy olyan korba született, ahol már nem volt elég az embereknek közvetlenül beszélni: a rádión keresztül is meg kellett tenni azt. Amikor pedig trónra került, arról már tévéfelvétel is készült róla. Bár utálta a rádiót, a végén tanácsadója segítségével mestere lett. Ma Lionel valószínűleg a web 2 alkalmazását tanítaná ugyanígy neki.

Az adott kor eszközét jól kell tudni használni


13. A személyes márka mindenre kihat
György pontosan tudta, hogy a királyi család inkább egy cégnek felel meg. Tudta, hogy a saját személyes márkájával az egész királyi házat képviseli, sőt az egész monarchiát testesíti meg. Tudta, hogy ő az esszenciája ennek az egész intézménynek, ezért kiemelten fontos személyes márkája. Bertie a beszédterapeuta ebben is segített neki – mert egy jó tanácsadó nem csak a szakterületén tud segíteni, hanem emberileg is sokat ad.

 

Hajnal Mónika, Papp-Váry Árpád

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://markagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr802662565

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

K.Zsófi 2011.02.15. 12:47:21

Ez egy zseniális film! :) És a cikk is nagyon jól sikerült.